Írásaim

Ujjszopásból körömrágás

Az önnyugtatástól az önsértésig

Az ujjszopás a csecsemő természetes önnyugtató, örömszerző megnyilvánulása, amely születéstől kezdve megfigyelhető, sőt egyes esetekben ultrahanggal már az anyaméhben is látható.
A kisbaba mintegy pótmegoldásként veszi a szájába a kezét szopásigényének kielégítésére, amelynek mértékében igen nagy egyéni különbségek vannak. Az ujjszopás a baba segítségére van akkor is, ha pl. álmos, fáradt, várnia kell az ennivalóra vagy éppen a hasa fáj. Ez teljesen természetes megnyilvánulás tehát, amiről nem kell leszoktatnunk gyermekünket, sőt, örülhetünk annak, hogy képes önmaga megnyugtatására.
A későbbiekben, ahogy mozgása fejlődik és használni kezdi a kezét a környezet felfedezésére és a játékra, úgy csökken az ujjszopás előfordulása és időtartama. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a cumizás sokkal kevésbé természetes és több hátránya is van az ujjszopással szemben: pl. a cumi a gyerek szájában maradhat játék vagy akár beszéd közben is, ami már egyáltalán nem előnyös. Amennyiben a cumi mellett döntünk, érdemes annak használatát a pihenés időszakaira korlátozni. )
Ahogy a gyermek óvodába kerül, a felnőttek általában elkezdik lebeszélni az ujjszopásról, mondván, hogy az szégyellnivaló, kisbabás dolog. Valójában ebben az életkorban még teljesen normális az ujjszopás jelenléte elalvásnál, betegség, fájdalom, fáradtság esetén, vagy bármilyen szorongáskeltő helyzetben. Figyelmet csak akkor érdemel, ha a gyermek feltűnően sokat él ezzel az örömszerzéssel, miközben nem képes felszabadultan tevékenykedni. Az ujjszopás mennyisége fokozódhat átmenetileg, pl. költözéskor, vagy az óvodába való beszokás időszakában, ami az új helyzethez való alkalmazkodást, megküzdést segíti, ezért jó, ha megengedjük, és nem bíráljuk ezért a kicsiket.
Az iskoláskor felé haladva a felnövekvő gyerek egyre többet ad a külvilág, társai véleményére, ezért ekkorra már biztosan képes lesz leszokni az ujjszopásról (legkésőbb pl. egy tábor alkalmával, amikor megtapasztalja, hogy e nélkül is képes elaludni).
Rendszeresen megfigyelhető jelenség, hogy az ujjszopást mintegy felváltja óvodás, kisiskolás korban a körömrágás, különösen, ha a környezet tiltja, szégyenként könyveli el a kéz szájba vételét. A körmét rágó gyermek tulajdonképpen egy belső ellentmondást jelenít meg: vágyom a kisbabás örömökre, de haragszom is magamra, amiért nem tudok lemondani róla (az ujjak felsebzése fájdalmas, önbüntető cselekvés.)
Az iskola mint helyzet is kedvez a körömrágás kialakulásának, hiszen a gyerek itt hirtelen sokkal nagyobb követelményekkel találja szemben magát, miközben lényegesen kevesebb feszültség-levezetési lehetősége van, mint az óvodában. Különösen gyakoriak ezek a tünetek azoknál a gyerekeknél, akik nagyon szeretnének megfelelni a követelményeknek, akik úgy érzik, csak akkor szerethetőek, ha kiválóan teljesítenek. A körömrágás felléphet átmenetei jelenségként az ujjszopás elhagyásakor, vagy amikor a gyerek új kihívásokkal találja magát szemben. Ideális esetben, ahogy a feszültség enyhül, úgy csökken az ujjszopás mennyisége is.
Amennyiben a tünet tartósan fennmarad, illetve a gyerek körmei, ujjvégei kisebesednek, vagy a körömrágáshoz más tünetek is társulnak (pl. gyakori fejfájás, hasfájás, alvászavarok, beilleszkedési problémák), érdemes szakember segítségét kérnünk a tünetek hátterében rejlő feszültségek feltárásához és feloldásához.
A büntetés, a megszégyenítés, vagy a kellemetlen ízű krém használata nem segít a helyzeten, sőt kifejezetten mély lelki sebeket ejthet, ezért semmilyen körülmények között nem ajánlott.

Rácz Tímea
tanácsadó szakpszichológus (tanacsadopszichologus.hu)